Na, ezért nem szabad megtartani az érettségit. Egyetlen család, egyetlen történet, amikor az érettségizőnek tünetei vannak, de nem kérnek tesztet, nehogy lecsússzon az írásbeliről. De vajon valóban ez az egyetlen eset?
Aki nem dolgozik, ne is egyék
A magyar karakánsághoz hozzátartozik az “aki nem dolgozik, ne is egyék” dörgedelme. Erkölcsös, tisztességes elvárás ez, vegye ki mindenki a részét a munkából, nem repülhet csak úgy sült galamb a tányérra. (És most tekintsünk el attól, hogy maguk a döntéshozók és -támogatók mennyi konkrét munkát tesznek le az asztalra zsíros fizetésükért).
De minden tézis üres dogmává válik, ha nem képes a rugalmasságra. Ne ölj – de ha kezed ügyében van a kés, miközben az életed, a gyereked élete a tét, hát ne habozz használni. Ha nem tudsz dolgozni, ha “helyzet van”, akkor illene felülvizsgálni az - egyébként, “békeidőkben” jogos- álláspontot. De nem. A magyar kormány láthatóan a járvány idején is körmeszakadtáig ragaszkodik az immár dogmává merevedett kitételhez. Az óvónők menjenek időseket segíteni. Az igazgatók járjanak be az üres épületekbe, ha kell, ha nem. Nem szórunk csak úgy pénzeket bértámogatásra, legalább rövidített munkaidő legyen. A diákok pedig érettségizzenek le, punktum.
Tünetei vannak, de isten ments a teszttől
És akkor most elmesélek egy telefonbeszélgetést. Közeli ismerőssel cseverészünk, kérdezem, hogy feleségével, gyerekeivel hogy vannak most a karantén idején. Hát nem jól, ráadásul most a legidősebb lánya is betegen fekszik, lázas, köhög, és nem is alacsony láza van, aggódnak érte. Koronavírus-tesztet kértek-e? Isten ments! Ha pozitív lenne, bukná az érettségit, nem mehetne el rá, pedig a pótérettségi biztos jóval nehezebb lesz, most kell megcsinálnia, addig csak rendbejön. Különben is, felfázásos tünetei is vannak, biztos nem koronavírus.(Biztos?) A teszt csak mindent felborítana, a lány nem mehetne érettségizni, az egész család karanténba kerülne, ők is kiesnének a munkából, kell a pénz, nem teheti meg.
Próbálok a lelkére beszélni, egyelőre hiába. Mondom neki, ha a lány koronavírusos, az érettségin megfertőzhet valakit, aki továbbadja majd egy idősnek, aki esetleg nem éli túl – nem élhetnek azzal a tudattal, hogy hozzájárultak egy ember halálához! Hümmög. A mások azok mások, mi meg mi vagyunk, így van ez. Érzem a hangján, hogy nem fog tesztet kérni. Nem adom fel, másnap felhívom a hallhatóan valóban elég beteg lányát. Kiderül, ő szeretne tesztet, mert aggódik, de a szülők hajthatatlanok, félnek, hogy az érettséginek így annyi. Megkörnyékezem hát az anyukát is, vele is beszélek, szívhezszólóan, hosszan, többször. Tegnap este visszahív, “nyertem”, tesztet fog kérni, a lány láza továbbra is nehezen kordában tartható.
És ha más is van így?
Ahogy letesszük a telefont, nincs bennem megkönnyebbülés, csak kérdések. Ő talán nem megy el az érettségire, ha pozitív a teszt. Nála sikerült elérnem, hogy tesztet kérjenek a tünetekre, érettségi ide vagy oda. Mert tudtam róla, hogy tünetekkel küzd a lányuk. Mert sikerült meggyőznöm. És ha nem sikerült volna? És ha vannak még hasonló élethelyzetben diákok és szüleik, akikről nem tudok? Nem Budapestről beszélünk – egy kis település, szűk baráti kör. Mégis belefutottam egy ilyenbe.
Senki nem cserélne velük
Az érettségit megtartani-nem-kell-félnetek-jó-lesz? Csak hogy ne kapjanak “sült-galamb-érettségit”? Hát nem tudom. A magam részéről semmiféle irigységet nem éreznék a jelenlegi végzősök iránt, ha sikerülne “megúszniuk” az érettségit. Nekem végig kellett szenvednem az írásbeliket és szóbeliket – de azt hiszem, mégsem cserélnék velük. Ne felejtsük el, hogy ezeknek a fiataloknak elveszett az utolsó napok varázsa, a szerenádozás, az egymás nyakába borulva sírás, az elmúlt évek méltó elbúcsúztatása.
Hogy cserébe esetleg nem kell érettségizni? Úgy gondolom, bármikor lemondanának erről a “kiváltság”ról, és akár háromszor is leérettségiznének, csak ne kellene így búcsút inteni a középiskolának, a társaknak, tanároknak, szerelmeknek és barátságoknak. Sőt: azt hiszem, hogy ennyi “kárpótlás” igazán kijárna nekik: a 4 év alatt megszerzett jegyeik átlagát megkapni, és biztosítani, hogy élhessenek ezzel a lehetőséggel az érettségi helyett. És még csak az sem igaz rájuk, hogy nem dolgoztak meg érte: előkészítőre jártak, a tanév eleje óta folyamatosan készülnek tanórán is a megmérettetésre. Csak a megmérettetés -egyébként is kétséges és több sebből vérző- nehézségét “úsznák meg”. Ehelyett ott kell majd ülniük, félelemmel a szívükben, csökkent biztonságérzettel, védőfelszerelésben. Vásároltál már maszkban? Ugye alig vártad, hogy kiérj az üzletből, beszállj a kocsiba, és letéphesd az arcodról? Nekik 3 órán át úgy kell megírni az életük eddigi legnagyobb koncentrációját igénylő feladatot, hogy rajtuk van a maszk. Mert érettségizni muszáj. Muszáj?
